Partnereink hírei



Hírek

Élménybeszámoló – Márciusi Emléktúra, Eger

Kissé meggondolatlanul, de annál több önbizalommal vágtam neki a Magyar Cserkészszövetség által már hagyományként megrendezett Márciusi Emléktúra egri szakaszának. Szokásomhoz hűen – a Bükki Kihívás 43-hoz hasonlóan – minden fizikai felkészülést mellőzve választottam ki a 48 km-es távot, melynek jellegzetes pontjait a biztonság kedvéért a GPS-ben is rögzítettem. A hátizsák feltöltése közben felkészültem esőre, hóra, éjszakába nyúló eltévedésre, szóval összességében egy komplett túlélőcsomagot sikerült összeállítanom. Nyilván az így előkészített bő 7 kilós felszerelés nem vált előnyömre, amikor túrázásból visszafogott terepfutásba váltottam át.
De kezdjük is az elején. A berva-völgyi cserkészparkot, a túra indulópontját szinte azonnal megtaláltam, leszámítva a negyedórás kamillázást, mely első körben egészen az Omya kőbánya szívéig vitt. Szerencsére kicsit korábban indultam, így 7.10-kor másodikként regisztráltam. A központban kedves, fiatalos társaság fogadott, különösebb tolongás ekkor még nem volt tapasztalható. A túra első szakasza Felsőtárkányba, pontosabban a Varróházhoz vezetett, ahol meg is történt az ellenőrzőponton a hitelesítés. Ezt a szakaszt javarészt lassú kocogással tettem meg, inkább itt jussak egy kis előnyhöz, ne pedig az emelkedőkön kelljen szenvednem a 11 órás szintidő miatt. A kisvasút nyomvonalán az út még mindig igen kellemes volt, majd Stimecz háztól sikerült belekóstolni az első masszívabb emelkedőkbe. Természetes korán volt még, így nem jelentett komolyabb megerőltetést ezek leküzdése. Az út további része viszonylag kellemesnek bizonyult, néhány őz szaladgált a környéken, turistákkal szinte nem is találkoztam. Nem sokkal később, Tamás-kút után sikerült összefutnom egy három fős társasággal, akik elég szép tempót diktáltak, így igen jó érzés volt a nyomukban maradni. Olyannyira jól haladtunk, hogy csupán a Három-kőre vezető úton kezdett gyanús lenni, mintha egy ellenőrző pontot kihagytam volna. Visszafelé sétálni már annyira nem szeretek, de legalább kiderült, hogy valójában nem is vétettem el a pontot. Összefutottam egy tájfutó úrral, aki felhívta a szervezőket, és kiderült, hogy az ellenőrzőpontot áthelyezték Három-kőre. Ezt mondjuk már a rajtnál is közölhették volna, de sebaj. Három-kőig együtt mentünk, de az Ő tempója nekem soknak bizonyult, így hagytam tovább szaladni, és tartottam egy kis pihenőt. Legszívesebben nem is mentem volna tovább, igazi nyár volt a hegycsúcson, ragyogó napsütéssel. Hozzá kell tennem, hogy a nyári idő mellett az útvonalon még akadtak hóval borított szakaszok. A további kilométereken leginkább a le-fel volt a jellemző, Tarkő, Cserepes-kő után végül a Lóczy-forrásnál sikerült friss vizet töltenem. Délután 3 óra körül hagytam el Bélapátfalvát, ekkor már komoly kétségek merültek fel bennem a szintidő teljesítését illetően. Egyre erősebb izomfájdalmaim voltak, melyek leginkább a lejtőkön hátráltattak. A lábamat már ekkor feltörte a cipő, utóbb kiderült, hogy egy-két vízhólyag is kiszakadt a lábfejemen, így néha inkább egy köszvényes csigáéhoz hasonlított a mozgásom. Ez az állapot „szerencsére” enyhülni kezdett, idővel ugyanis lezsibbadtak a fájó pontok. Az idő azonban még mindig szorított, jelentős távot már futva tettem meg, mégis úgy tűnt, hogy nem haladok sehova. Már abban se voltam biztos, hogy az utolsó ellenőrzőpontot időben elérem, Szarvaskőben a vasútvonalat elhagyva ismét visszatértem az erdőbe, és az utolsó emelkedők már igencsak megviseltek. Végül 5.10 körül megkaptam az utolsó aláírást az útvonalleírásra, így az utolsó 4 km-re kevesebb, mint egy órám maradt. Alaphelyzetben ez még sok is lenne, de a megelőző 10 óra szinte mindent kivett belőlem. A célig már csak egy mezőt kellett megkerülnöm – azért erősen elgondolkodtam, hogy egyszerűen levágom egyenesen –, végül 18.07-re értem vissza a központba. Elég fáradt voltam már, így örültem, hogy sötétedés előtt sikerült megérkeznem. Szép nagy adag gulyáslevessel vártak, és várták a többieket is, de a hosszú távon a legkorábban indultam, így érkeztem is be. Remélhetőleg mindenki sikeresen teljesítette a távot, én a vacsora után elbúcsúztam a szervezőktől, és kezdtem el a jól megérdemelt pihenést.
Összességében fájdalmas, de szép útvonalon haladó, emlékezetes túrával lettek gazdagabbak a résztvevők.
 
ui: Annyival még ki kell egészíteni a történetet, hogy a túrakiírásban volt egy kis hiba, és a túratávhoz elfelejtették hozzáadni a felsőtárkányi vasútig tartó szakaszt. Szóval a 48-as táv valójában 57 körül alakult. Talán ezért tűnt hosszabbnak az út? :)
 
 
Pataki István
Share

Partnereink

Nomád logó

Nomad Baradla Trail logo

Egri Triatlon Klub logo

SBS Kft.

Tempo Sport Timing System

Terepfutás.hu logó